A templom alapjának lerakása a megérkezés utáni második esztendő második hónapjában kezdődött meg (7-9), vagyis Krisztus előtt 536 május-júniusában, pontosan hetven évvel a déli országrész 605-ben történt első elhurcolás után. Így teljesedett be a próféta szava a fogság időtartamáról (Jeremiás 29,10). A megérkezés után hét hónapig készültek az alapkő letételére. Áldozati oltárt építettek, és bemutatták az előírt áldozatokat, hogy maradéktalanul megtartsák Isten törvényét (1-2). Közben gyűjtötték az anyagot az építkezés elkezdésére. Ez a hét hónap azonban lelki felkészülést is jelentett. Az áldozat kifejezi azt, hogy ebben a világban annyi a tartozásunk, hogy újra és újra ki kellene engesztelni az Istent, de elvárásainak nem tud eleget tenni a szüntelen buzgó kegyesség. Miközben azt is látnunk kell, hogy saját létünk is csak „mások” valamilyen módon történő feláldozása által lehetséges. Áldott légy Urunk, hogy Krisztusban megállítottad a véget nem érő emberi buzgalmat. Nem nekünk kell adni, nem is tudunk, hanem Te adsz, hogy mi se áldozzuk fel a másikat magunkért.

1Korinthus 3,1-5

170. dicséret