Az ember, az Úr kegyelméből elindul a hit útján. Egy darabig jól fut (7), azaz átadja magát a keresztyén élet örömének, és szabadságával önként él az Isten dicsőségére, és a másik ember szolgálatára (13). Aztán könyörtelenül bedarálódunk. A probléma azonban ennél nagyobb, nevezetesen az, hogy minden emberi gyengeség, ami létezik a világon, az megjelenik, mégpedig hatványozottan, a keresztyén életben is. Csak egy apró példa, ha nem én találtam ki valamit, nem állok oda az ügy mellé, sőt akadályozom azt, illetve igyekszem a saját „projektemet” megvalósítani a gyülekezetben; mintegy „örök élet” pótlékként „kimunkálom” magamat, és az általam vezetett csoport érdekeit. Ezt érthetjük szó szerint, de kegyességi csoportokra, igeértésre is vonatkoztathatjuk a fentieket. „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne pusztítsátok egymást!” (15). 

Bírák 9,22-57

52. zsoltár