Nyomorúságos helyzet ez. Ott áll a kis Ezékiás a hatalmas Asszír birodalommal szemben, aki eddig, Istent gyalázva, mindenkit maga alá gyűrt. Ezékiás fél. Testi szemei a túlerőt látják. Mindig itt vizsgázik a hit, ilyen helyzetekben, amikor emberileg egyértelmű, hogy nincs esély; merünk-e ekkor számolni a mindenható Úrral. Az Istenre hagyatkozásnak ez a bizonyossága nem abban nyilvánul meg, hogy konkrétan segít-e az Isten, vagy sem, hanem abban, hogy úgy lesz jó, ahogy történnek a dolgok, mert az Úrra bíztuk ügyünket. Ezékiás ebben a lehetetlen helyzetben az Úrra bízza ügyét: - megkérdezi Isten üzenetét (3); - meghallja Isten bátorító Igéjét (6-7); - könyörög az Úr szabadításáért (15-19); - ezután már csak hagyni kell, hogy történjenek a dolgok. Az igazán nyomorúságos helyzetben ez a szent passzivitás az Istennek kedves aktivitás. Nyugodj már el, és hagyj több munkát az Úrnak. Jobban fognak alakulni a dolgok.

Lukács 23,44-49

339. dicséret