Kiben bízol? Kire hallgatsz? Ezékiás az Úrban bízott, Őrá figyelt (3). Először megijedt ugyan, amikor az északi országrész fogságba hurcolása után (Kr. e. 722), az Asszír király, Szanhérib Jeruzsálem ellen fordult (Kr. e. 701), és próbálta kiengesztelni az asszír uralkodót, mert a hívő ember is meginoghat (13-16). De Ezékiás volt az, aki kellő időben kiállt az Úr ügye mellett, mert amikor gúnyolták az Úrba vetett bizalom lehetőségét (19-22), akkor hitvallásos bizonyossággal hirdette, hogy népe bízzon az Úrban, ez mindenre elég. Ez a hit: először a ráhagyatkozás bátorsága, merészsége, ugrás a szakadék fölött, és csak utána tapasztalhatjuk az Úr jelenlétét, szabadítását, megtartó csodáit; nem pedig fordítva. Ma nagyon fontos lenne, ez az igei, bátor, prófétai kiállás az Úr ügye mellett. Egy ponton csak ez a ráhagyatkozás számít, semmi más. Olyan ez, mint amikor a jég ráhagyatkozik az alatta lévő vízre, amiből lett. 

Lukács 23,39-43

337. dicséret