Ebben az időszakban (Kr. e. 853) két Jórám között kell különbséget tennünk: az izráeli és a júdai Jórám között. Isten Igéjének értékelése alapján azonban nem volt közöttük különbség, mert mindkét Jórám azt tette, amit rossznak tart az Úr (2Királyok 3,2). Kortörténetileg tehát különbséget kell közöttük tenni, de a lényeget illetően, az Isten ügyéhez való viszonyulásukat illetően azonban „egy kutya” mind a kettő; az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, vagyis nincs különbség közöttük (18). Eljön az idő, amikor csak az Isten értékelése számít, semmi más. Az üzenet azonban éppen itt van. Isten felfoghatatlan kegyelme mégis különbséget tesz közöttük, mert noha a júdai Jórám is azt tette, amit rossznak tart az Úr; Áháb útján járt, aminek az is okozója volt, hogy Áháb lánya volt a felesége (4); mégis az Úr, Dávidért könyörült a júdai Jórámon, nem pusztította el őt, mert megígérte, hogy mécsest ad övéinek mindörökké (19). Nem vagyunk különbek másoknál, és Isten, Krisztusban mégis könyörült rajtunk. Ez a kegyelem: felfoghatatlan, érthetetlen, de élő és ható. 

Lukács 22,31-38

239. dicséret