Szabó Magda az „őz” című regényében írja: „Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért”. - - - A vert arám sereg remegve kér megmaradást, miközben a királyuk megalázva, szobáról szobára bujkál, majd ő is az életéért könyörög (30-34). Áháb nem azzal vét, hogy könyörületes, hanem azzal, amiért könyörületes: ugyanis sok-sok damaszkuszi bazárutcát kapott az arám királytól, Benhadadtól cserébe, az életéért. Áháb szíve nem volt az Úré, így minden tette önző és gyarló szempontokat szolgált az Úr dicsősége és mások épülése helyett. A prófétai intés is csak haragossá tette őt, de nem töredelmessé és bűnbánóvá. De sokan vagyunk manapság ilyenek. Magunktól nem leszünk jók, csak az Úrban!