Illés döntésre hívta a népet. A nép azonban nem vállalta a döntés felelősségét, hallgat (21). Illés fájdalmasan egyedül maradt. (22) Amikor útelágazáshoz érünk, nem lehet erre is meg arra is haladni, főként nem lehet az „arany középutat” választani, mert ott árok, szakadék, vagy járhatatlan, göröngyökkel szaggatott terület veszélyeztet bennünket. Csak elméletben létezik középút, a valóságban mindig dönteni kell, vagy erre megyek, vagy arra. Az Isten ügyét illetően ez még inkább érvényes. Itt a döntés előbb - utóbb kikerülhetetlen. Elérkezik az idő, amikor nem sántikálhatunk többé kétfelé, vagy Őt válasszuk, az élő Urat, aki Krisztusban megváltott; vagy pedig „útfélen” rekedünk, tövisek között szorongva, göröngyök között botolva, mint akik elvesztek. Áldott legyen az Isten, aki elvégezte, hogy megismerhettük Őt, és feltámadásának erejét (Filippi 3,10). 

Lukács 19,11-27

328. dicséret