Salamon imádsága magasztalja az Istent, megvallva, hogy nincs hozzá hasonló, Ő az egyetlen, élő Isten (22). Mindig ez a magasztalás lényege, amikor Istent, tetteitől függetlenül, önmagáért dicsőítjük: nagy vagy Te Isten. A magasztalásból következik aztán a hálaadás, amikor Isten konkrét tetteiben meglátjuk az Ő hatalmát. Salamon hálát ad Isten hűségéért, amellyel beteljesítette ígéreteit (23). Ezt követi a könyörgés, nagy vagy Te Isten, mi pedig picik vagyunk: könyörülj népeden, mert Nélküled semmit sem tehetünk (János 15,5). Nem engedünk el, amíg meg nem áldasz minket! (1Mózes 32,27) Salamon közbenjáró könyörgése konkrét kéréseket tartalmaz: hallgassa meg népét, szolgáltasson igazságot, és bocsásson meg nekik, könyörüljön rajtuk a csapások és a csaták idején. Ez az imádság „nagy szívű”, mert nem csak az övéiért imádkozik, hanem az idegenekért is (41). Itt lesz igazán krisztusi ez az imádság. 

Lukács 14,1-14

304. dicséret