Salamon uralkodásának első felét megáldotta az Isten. Mindenki a helyén volt: a király, a legfőbb tisztségviselők, vagyis a kormányzat (1-6), a tizenkét helytartó az egyes területek élén (7-19), és Isten népének valahány tagja. Mindenki hittel végezte a feladatát; nem elégedetlenkedett, hanem istenfélelemmel és megelégedéssel élt (1Timóteus 6,6). Ebből fakadt a legnagyobb áldás: tisztelték az Urat, tisztelték a királyt, kölcsönösen tisztelték egymást, egymás munkáját, és ezt sokasodással és gyarapodással, jóléttel és örömmel áldotta meg az Úr (20). 

Lukács 12,1-12

166. dicséret