Itt testvérharcról olvasunk. Dávid hadseregparancsnoka, és a meghalt Saul hadseregparancsnoka, Jóáb és Abnér egymásnak ugranak. Mindkét parancsnokot saját ambíciói vezérlik, bár nemes ügy mögé rejtőznek. Az egész egy harci játékkal kezdődött (14-16). A harc azonban soha nem játék. A másikra kezet emelni mindig Isten elleni vétek. A játék pedig ádáz testvérharccá dagad. Végül Abnér által szólal meg az Úr Lelke, aki először az őt üldözőt figyelmezteti, később Jóábot: „keserves vége lesz ennek” (26). Abbamarad a csata, észhez térnek az öldöklésbe és egymás hajszolásába belefeledkezett emberek: rádöbbenek, hogy ők egymásnak testvérei. A keserves következmények sebei azonban nem gyógyulnak könnyen. Az ország két részre szakadt. Áldott, aki jött az Úr nevében, és figyelmeztetett minket, hogy akinek üdvössége van, az nem harcol, hanem szolgál.