Végül ugyanoda kerül minden kincs és minden ember, elmúlik (6). A Prédikátor könyve mindent megfoszt földi, túldimenzionált értékétől. Ez egy fájdalmas, kínos út, megannyi stációval. Egy biztos, Isten az övéit végigvezeti ezen az úton, hogy semmiben és senkiben se reménykedjenek rajta kívül felettébb. Csak akinek üres a keze, annak lehet ajándékot adni. Mi mindennel van tele a kezünk, a fejünk, a szívünk; szegénnyé kell lennünk egészen (Máté 5,3), hogy az Úrban igazán meggazdagodhassunk. Akkor aztán az itteni javak is más összefüggésbe kerülnek, akkor már tudunk velük jól, hálaadással élni, és ha elveszítenénk azokat, akkor sem lesz úrrá rajtunk a kétségbeesés. Nagy kérdés, el tudom-e engedni mindazt, ami ide köt; ha elengedtem, visszakapom; ha nem tudom elengedni, örökre elveszítem. Aki meg akarja tartani, elveszti; aki az Úrért elveszti, az megtalálja azt (Máté 16,25).

Filippi 2,19-24

505. dicséret