- A hívő ember nem fáradhat meg, modern kifejezéssel szólva, „nem éghet ki”, nem keseredhet meg, mert a keserűség, mint a ragály, terjed (15). - Ne legyünk olyanok, mint Ézsau, aki lemondott az áldásról, földi javakért (16-17). - A Sínai hegyi, ószövetségi kijelentés önmagában félelmet kelt, érinthetetlenséget, halált (20-21); a Sionon adott krisztusi, újszövetségi kijelentés pedig életet ajándékozott (22). - Megérinthetővé, megközelíthetővé lett az Isten. El ne utasítsuk az Ő közeledését (25), hogy amikor megrendül ez az ég és föld (26), hogy új eget és földet alkosson az Úr (27), akkor Őbenne, mint Noé a bárkában, megmaradhassunk „rendületlenül” (28-29). - Addig pedig törekedjünk békességre, és szent életre (14), hálaadással és örömmel (28).

Ezékiel 22

437. dicséret