Isten nem vetette el népét. Erre bizonyság maga Pál, Illés, és az a hétezer ember, akiket meghagyott az Úr a hitben; ők a maradék, a lelki Izrael, Isten kegyelmi kiválasztásának jelei. A többiek azonban megkeményedtek. Két idézettel beszél erről Pál (Ézsaiás 29,10; Zsoltárok 69,23). Olyan a hitetlen ember, mint aki megvakult és süketté lett; mint amikor a gépkocsi vezetője elalszik a volán mellett, és a halálba rohan. A zsoltár idézet megkapóan tárja elénk azt az állapotot, amiben ma is senyvedünk az Úr nélkül: meggörnyedünk testileg és lelkileg az „asztalért”, azért amiből élünk, a több és jobb létért, miközben pedig romlás, botránkozás és átok tör ránk. Csapdává lesz számunkra a többért való eszeveszett küzdelem. Hiábavaló, mindent behálózó, hitetlen küzdelem ez. Isten az Övéinek ad eleget!