Isten igehirdetőket küld, hogy sokan hallják a jó hírt, higgyenek, és segítségül hívják az Úr nevét (14-15). Kedves dolog az Úr előtt, hirdetni az Ő beszédét, és engedni annak. (15-16). A döntő kérdés: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” (Ézsaiás 53,1), illetve ki engedelmeskedett annak? (16) Ezt akkor Izráel népének címezte az apostol, akik felé az Úr kitárta karját, és akik mégsem járultak Hozzá (21; Ézsaiás 65,2)! Isten kiválasztó kegyelmének titka, hogy hirdetik az evangéliumot, szerte az egész földkerekségen; és nem érti, aki érthetné; ugyanakkor megérti, aki értetlennek tűnik; - az Istené lesz az, aki nem okoskodik az Istenről, aki nem kérdezősködik utána, és távol marad Tőle az, aki állandóan Őt kutatja (20). Ez a felismerés akkor a zsidók és nem zsidók viszonylatában szólalt meg. Ma ugyanez a probléma, de más viszonyaltban. Uram, add, hogy el ne vesszünk, mi, akik állandóan Veled foglalkozunk!