A pogányok nem keresték az igazságot, de amikor Krisztusban eljött az igazság, megragadták azt; a zsidók buzgón keresték az igazságot, és amikor megjelent, elutasították; talán éppen azért, mert buzgón keresték, és azt hitték, hogy saját maguk megtalálhatják az igazságot. Krisztus keresztje számukra megütközés köve lett (Zsoltárok 118,22), amelyen csúnyán elestek. Így van ez ma is sokakkal: keresik az igazságot, és úgy gondolják, náluk van az igazság, nekik ne magyarázza meg senki más az igazságot. Pedig egyikünknél sincs az igazság. Rajtunk kívül áll. Istennél van, és Krisztusban öltött testet. Ezt elfogadni csak úgy lehet, ha mélységesen meghajlok az Úr előtt, lemondok minden büszkeségemről. A kő lehet megtartó alap (Ézsaiás 28,16), de okozhatja elesésünket is (Ézsaiás 8,14); aki pedig már botlott  meg kiálló kőben, az tudja, milyen tehetetlenül zuhanhat ilyenkor az ember a földre, és akár halálra is zúzhatja magát. Az Ige záró mondatát halljuk meg: „…aki hisz Őbenne, az nem szégyenül meg” (33).

5Mózes 21

5. zsoltár