Milyen gyönyörű ez a tagmondat: „Békességünk van…”. Nincs ennél nagyobb dolog, mint amikor valaki ezt el tudja mondani, hogy békessége van. Ez a békesség azonban nem munkálható ki emberi erővel, legfeljebb egy múlékony ideig „produkálható”. Ez a békesség Isten ajándéka, aki először is Önmagával békít meg bennünket, ennek nyomán támad békesség bennünk, majd körülöttünk. Ennek a békességnek további áldásai vannak: meg nem szégyenítő reménység (2), állhatatosság és kipróbáltság a nyomorúságban (3), erő az erőtlenségben (6), üdvösség (10). Sajnos azért olyan sok a konfliktus a világban, amely egészen a gyűlöletig és a gyilkos indulatig fajulhat, mert nincs békességünk, és a bennünk lévő feszültséget, frusztrált állapotot kiokádjuk a másik emberre, többnyire arra, aki más, mint mi; másként gondolkodik, cselekszik, él, mint mi. Isten szeretete ajándékoz meg a békességgel, Fia halála által, és a Szentlélek teszi valóságossá ezt a békességet az életünkben (5).