Mózes második könyvének 21-23.. fejezete a „Szövetség könyve” címen ismert törvénygyűjtemény, amely tartalmaz eseti (kazuisztikus), és tiltó (apodiktikus) rendelkezéseket. Az egyik feltételhez kötve fogalmazza meg a parancsot, a másik azonban feltétel nélkül, feltétlenül rendelkezik; az utóbbi esetben az Úr hatalma és akarata ellentmondás nélkül érvényesül (17-19). Isten törvénye védi a tulajdont (1-14), a fiatal lányokat (15-16), tulajdon népének szentségét,  (17-19), óvja a jövevényeket (20), a szegényeket (24-26)Ö, és a nép mindenkori vezetőjét (27). Hadd emeljem ki a szegények védelme kapcsán az uzsora tilalmát, miszerint, ha a szegényeken segítünk, ami kedves az Istennek, akkor a kölcsönt ne adjuk uzsorára, szól a rendelkezés. Jézus Krisztus ezt még világosabban fogalmazta meg, a törvény „lelkére” utalva: „aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el” (Máté 5,42). Hol vagyunk mi ettől?

Máté 24,3-22

364. dicséret-