Isten népének megmaradásához hozzátartoztak az Úr színe előtt megtartott ünnepek. A kovásztalan kenyerek ünnepének egyik lényeges eleme volt, Isten rendelése szerint, hogy semmiféle munkát nem végezhettek a hét napos ünnep első és hetedik napján, csak annyit, amennyi az előírt ételek előkészítéséhez szükséges volt (16). Milyen fontos lenne ez ma: ünnepelni, megállni az Úr előtt, egy kicsit lenyugodni, átgondolni Isten Igéjének világosságában eddigi életünket. A ma embere nem tud elnyugodni. Ki kell irtani azokat, olvassuk, akik nem tartják be a kovásztalan kenyerek ünnepének előírásait (15 és 19). Félre ne értsük az Igét, nem Isten kegyetlen. Ez az Ige valójában azt jelenti, hogy kiírtjuk magunkat és egymást az élők sorából, ha nem tudunk egy időre elnyugodni, és rácsodálkozni a Jézus Krisztusban ajándékozott szabadítására! Isten nem „kiírtást”, hanem életet akar.

Máté 21,12-22

162. dicséret