Isten először megszólítja Mózest, bátorító Igéjét adja neki, hogy bizony Ő vele lesz (3,12). Ennek elégnek kellene lenni. Mózesnek nem volt elég, annyira félt. Ekkor kap három jelet, a kígyóvá vált bottal, a leprától megtisztuló kézzel, és a vérré váló vízzel (6-9). Ezek a jelek az akkori emberhez, és az akkori körülmények képrendszeréhez igazodnak. Isten igazodik hozzánk, hogy felfogjuk végre határtalan szeretetét, és megváltozva, mi igazodhassunk Őhozzá. Mózes azonban továbbra is bizonytalan. Hivatkozik arra, hogy ő nem ért a beszédhez, ezért az Úr küldjön mást helyette a feladatra. Ezért megkapja Áront (14). Ezzel „segítséget”, és még több terhet kap. Elkeserítő, hogy ma is mennyire nem elég az Ige, Isten elhívó, ígéretekben, tanításban, és bátorításban gazdag szava. Mindenhol csak a hatni akaró „okos módszerek” elburjánzását látjuk: kapunk show-műsorszerű jeleket, Ige helyett; kapunk segítségeket, akik aztán saját „aranyborjúikat” építik, mint később Áron. Az Úr azonban még tovább ment: elküldte Jézus Krisztust, a testet öltött Igét! Ez sem elég?

Máté 18,1-10

469. dicséret

Szerző: refdunantul  2012.03.01. 04:00 komment

süti beállítások módosítása