Az Úr látja népe nyomorúságát, meghallja népe kiáltását (7). Nem távolról szemléli fájdalmainkat, hanem egészen közel jön, „leszáll” hozzánk (8), Krisztusban átéli mindazt, amit mi, és kihoz a fogság házából. Ettől kezdve azonban megváltott népét arra küldi el, hogy általa mások is megtapasztalják a fogságból való krisztusi szabadulást. Ezt a feladatot kapja Mózes is: Vezesd ki népemet (10)! Mózes alkalmatlannak érzi magát erre a feladatra. Ezért kiált fel: ki vagyok én, hogy kihozzam népemet Egyiptomból (11). Az Úr bátorítása azonban mindenre elégséges: „Bizony, én veled leszek” (12). Ki az, aki velünk van? A „Vagyok aki vagyok” van velünk! Más fordításban: „Leszek, aki leszek”, azaz bízzunk benne, és közben tapasztaljuk meg, hogy milyen hatalmas és szabadító a mi Urunk. Sőt, nem szójáték, hanem az üzenet elmélyítése, ha így is lefordítjuk az Isten nevét: „Leszek, aki vagyok”; vagyis Ő az egyetlen, aki nem változik, mert hűséges ígéreteihez, és népéhez. Krisztusban megmutatta, kicsoda Ő, és mivé lehetünk mi Általa. 

Máté 17,14-27

461. dicséret