Ha érzelmi alapon, és indulatból cselekszünk, mindig rosszat teszünk. Isten őrizzen meg bennünket az érzelmi alapon tájékozódó emberektől. Annyi félreértés, baj és szenvedés származik ebből. Nem az érzelmekkel van a baj, azok fontosak, mert szív nélkül ridegek leszünk, mint ahogy értelem nélkül tévelygővé válunk, de mind az értelem, mind az érzelem csak „felülről” való irányításban lehet áldás. István diakónus beszéde szerint, ebben az esetben, Mózest a szíve arra indította, hogy meglátogassa testvéreit (Cselekedetek 7,23), az érzései, ösztönei, és nem az Isten. Így érthető mindaz ami ezután történik (Gyökössy). „Belső” parancsra indul, és nem „felsőre”. Ezért ragadják magával a gyarló indulatai, el egészen odáig, hogy társa védelmére kelve megöl egy Egyiptomit. Hányszor van ez így, akkor is, amikor jót akarunk, jó szándékkal, és mégis bajt, nyomorúságot, halált okozunk. 

Máté 17,1-13

278. dicséret