Mindenki teret követel magának. Ha kicsi lesz a rendelkezésre álló tér, akkor az egyiknek mennie kell. Így volt ez Ábrahám és Lót esetében (1Mózes 13), így történt Ézsau és Jákób kapcsolatában, és így van ez ma is. Olyan sok volt Jákób és Ézsau szerzeménye, hogy nem tudta már eltartani őket az a föld, ahol együtt éltek. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy ki menjen. Ézsau megy délebbre; belátja, most neki kell menni. Nagy dolog, ha valaki belátja, amikor neki mennie kell, még nagyobb dolog, ha ezt a döntést hitből, és nem valami külső hatásra hozza meg, és a legnagyobb dolog, amikor valaki nem követel magának a kelleténél nagyobb teret. Ez mindenképpen a Krisztusban való kiválasztottság jele. Isten ad annyi teret, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy Tőle való feladatunkat elvégezhessük. Ennyi éppen elég!

Máté 13,1-9

154. dicséret