Az Úr megjelenését mindig rendkívüli módon várjuk, sőt ügyes nyugati és tengerentúli technikákat veszünk át, hogy kieszközöljük azt. Hatni akarunk az Isten nevében: éneklés, különféle hangszerek, csoportdinamika, liturgiai reform, a „jópofa” lelkész, az okos munkatárs; mindenféle módszer megjelenik az istentiszteleten és a gyülekezeti munkában. Ezek persze lehetnek áldott eszközei is az Úrnak, de mindaddig szánalmas emberi próbálkozások csupán, amíg az Isten Igéjének erejébe vetett hit helyett öncélú hatásvadászattá lesznek. Mai bibliai szakaszunk egyértelműen rámutat arra, hogy Isten a „nem mindennapit a mindennapokban munkálja” (Lovas András). Az Úr elsősorban a mindennapok átlagos, rutinszerű munkájában és pihenésében fog megjelenni: váratlanul, csendesen, látványos külsőségek, felfokozott érzelmek nélkül. Ábrahám és Sára élik a mindennapjaikat, az akkori kor előírásai szerint fogadják a három férfit, és „tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg” (Zsidókhoz írt levél 13,2). Később aztán nagyon is tudatossá lett számukra, hogy Kinek a színe előtt állnak (22 és 27).

Máté 6,16-24

483. dicséret