Ádám utódait olvassuk itt egészen Noéig. Ők már szenvedtek a bűn zsoldjától, a haláltól, de még nem emésztődtek fel az öngyilkos, önigazoló, teljesítménykényszeres rohanástól, így e földi létben is sokáig éltek; egészen a matuzsálemi 969 éves korig (27). Énók, aki Istennel járt, nem látott halált, magához vette őt az Úr (24). Aki Jézus Krisztust követi, az nem lát halált: „aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (János 11,25). Ez a mi egyedüli vigaszunk ma is, megátkozott, fáradtságos munkánkban (29): mert mi magunk Isten áldottai vagyunk (Máté 25,34).