Dávid egy város, Keila segítségére siet, mert a filiszteusok megtámadták az ott lakókat. Dávid nem indulatból vonult fel a városért, hanem előtte kétszer is megkérdezte az Urat (4). Az Úr vele volt, kiűzte onnan a filiszteusokat, és felszabadította a várost. Saul ekkor megtudta, hogy Dávid a megszabadított városban van, ezért gyorsan körbe akarta zárni a várost, hogy végre elveszíthesse Dávidot. Ám Dávid is időben értesül Saul szándékáról. Akkor is működtek az információs csatornák. Dávidnak azonban a legmegbízhatóbb információs csatornával rendelkezik: ismét megkérdezi az Urat, hogy valóban idejön-e Saul, és kiadja-e neki őt a város. „Kiszolgáltatnak az általad megszabadított város vezetői Saulnak” - mondja az Úr. Ennyit az emberi háláról. Ha emberekre tekintünk, nyomorultul kiszolgáltatottak vagyunk, de ha az Úrra nézünk, megtelik a szívünk bizalommal, hiszen a hívő ember tudja, hogy minden emberi gyarlóság ellenére az Úr kezében vagyunk. Így volt ez Dávid életében is, hiszen Saul mindennap kereste Dávidot, de Isten nem adta őt kezébe (14).

1Péter 3,18-22

328. dicséret