Az ember akkor tapasztalja meg igazán azt, hogy minden perce kegyelmi állapot, amikor konkrét veszélybe kerül az élete. Dávid sejti, hogy Saul halálosan gyűlöli őt. Jónátán, próbára teszi apját, Sault (7), majd rá is kérdez, hogy miért ez a gyűlölet az apja szívében Dávid iránt, de amikor válaszként feléje is repül a dárda, akkor már minden egyértelművé vált (33). Dávid jól gondolta, csak egy lépésre van tőle a halál. A konkrét veszély aztán segít általánosabban is átgondolni valós helyzetünket ebben a világban: csak egy lépés az életből a halálba, olyan közel van egymáshoz a kettő, „a késhegyén táncol az élet”. Éppen ezért mekkora kegyelem, hogy még élünk, és még ennél is nagyobb irgalom, hogy tudjuk, örökké élni fogunk; sőt a halált is úgy tapasztaljuk meg, hogy annak pillanatában is velünk van az Úr: „szép csendesen, a nyakszirtemen egy kéz végigsimít”. A hívő ember számára ez a halál, Isten krisztusi simogatása az örök életre.

1Péter 2,18-25

324. dicséret