Azt ígéri a próféta, hogy a most épülő templom dicsősége, szépsége meghaladja a korábbiét, a salamoni templomét. A Kr. e. 515-ben felszentelt (zerubbábeli) templomot Nagy Heródes valóban még pompázatosabbá tette. A mi Urunk azonban egy ennél is dicsőségesebb templomról, egy „nem emberkéz által létrehozott templomról” beszél. Ez a templom a feltámadt Krisztus, és az Ő gyülekezete. Isten az utolsó időkben itt van jelen (Márk 14,58; János 2,19-21). Mi, mai népe vagyunk az Ő temploma, dicsősége, világossága! Akik velünk találkoznak, bármely nép közül valók is, azok megrendülnek (7), megismerik az Isten szeretetét, a feltámadott Krisztus békességét (9), vagyis az örök élet valóságát. Valóban így van ez? Aki velünk találkozik, az „templomban” érzi magát, látja az Isten dicsőségét, és megtapasztalja az örök élet előízét?

2Timótheus 1,15-18

276. dicséret