Isten jót akar népének. Parancsaival véd, hogy életünk legyen és bővelkedjünk (János 10,10). Ha letérünk az útról, annak mi látjuk kárát. A legnagyobb „kár” azonban az, ha az Isten is ellenünk fordul, és jogos haragja ránk szabadul. Ez a kárhozat. Gondoltunk-e már arra, hogy a kárhozat elsősorban Isten népét fenyegeti, akik tudtak Isten szeretetéről, és azt nem vették komolyan, és másokat is távol tartottak attól. Mai Igénk azt hirdeti, hogy Isten figyelmeztet, türelmesen vár, időt ad a megtérésre (4). Döbbenetes, hogy ennek ellenére nincs változás: népe nem alázkodik meg, nem féli az Urat, nem él az Úr rendelkezései szerint (10): így a halált választja az élet helyett. Milyen nagy az Úr kegyelme, hogy ennek ellenére mégis megtart egy kis maradékot, akikben újra és újra próbálkozik népével (28).

1Thesszalonika 4,1-8

99. zsoltár