Amikor egy nép, egy közösség, eltávolodik az Istentől, vele együtt lemond az életet szolgáló vitathatatlan, örökkévaló értékekről is, ezért minden szétesik, és minden megtörténhet. Még szomorúbb, ha ez az Úr népével történik meg. Egy dávidi sarj, Jismáél sértett lesz, hogy nem ő jutott pozícióba, mert a megszállók mást tettek helytartóvá, Gedalját, aki egyébként szelíd, alkalmas, az Úrtól való ember, „lelki” és nem vérszerinti értelemben dávidi sarj. Jismáél sértettsége nem ismer határt, már a látszatra sem ügyel, hogy az igazságra és a törvényre hivatkozva keresse és kivárja a gyenge pontokat, és „feljelentse” riválisát, hanem a helytartó szeretet-vendégségét élvezve lemészárolják őt és a vele lévőket. Örkény István kérdezi a „Tóték” című művében, hogy adódhat-e olyan helyzet, amikor az ember minden „emberségét” elveszti? Isten nélkül folyamatosan csak ez történik…Új emberré kell lennünk!

1Thesszalonika 2,17-20

125. zsoltár