Jeremiás imádsága egy őszinte „tépelődés” az Isten színe előtt (17-20). Ez a tépelődés nem az Isten ígéretébe vetett bizonyosság megingása, hanem annak „emberi” megvallása, hogy nehezen érti az Istent, miért úgy cselekszik, ahogy cselekszik. Igénk első üzenete: Őelőtte a hívő ember is lehet „tépelődő ember”! Isten válaszol Jeremiás imádságára! Ez már önmagában evangélium: Ő nem hagyja válasz nélkül a hozzá fordulókat – ez a mai Ige második üzenete! Isten válasza rámutat az elkövetett hibákra, ahol az Úr megdöbbentő tárgyilagossággal összegzi népe folytonos (!) engedetlenségét, mintegy válaszként az Ő szeretetére, amelynek most beérett az ítéletes gyümölcse (26-35); ennek ellenére az Úr nem mondott le népéről, helyreállítja övéit, örök szövetséget köt velük, biztonságban lesznek, és jó dolguk lesz (36-44). Ez az örök szövetség, ez a „jó dolog”, az üdvösség, amely mindenki számára készen van, a Jézus Krisztusban, akik segítségül hívják az Úr nevét! Isten válasza a tépelődő szív könyörgésére nem a jogos ítélet, hanem a meg nem érdemelt kegyelem, azaz Jézus Krisztus. Ez Igénk harmadik üzenete!

Kolossé 2,1-7

127. zsoltár