A fazekas, ha nem sikerült az agyagból terve szerinti edényt készíteni, ismét összegyúrta azt, és újat készített belőle. Ez a hasonlat máshol (Ézsaiás 29,6; 45,9; Róma 9,21) Isten szuverén hatalmát szemlélteti; Jeremiásnál azonban együtt szerepel Isten örök végzése és az ember döntése. Jól értsük: Isten felfoghatatlan és tökéletes döntésén belül az ember felelős lény. Isten nem élettelen tárgyként viszonyul népéhez: ahogy az agyag minősége is befolyásolja, hogy milyen edény készíthető belőle, úgy Isten népének megtérése befolyásolja Isten viszonyát a népéhez. Kettejük között személyes a viszony, de - más képpel élve - ahogy a növény is csak gyökereivel a földben bonthat majd virágot, úgy Isten népe is csak Isten kegyelemi döntésének keretében hozhat megtérő döntést. A fazekas munkájának eredménye függ az agyagtól, de mégis a fazekas tartja kézben az egész folyamatot. Felette nagy titok ez. Áldott bizonyosság, hogy az Ő kezében vagyunk, ezért dönthettünk mellette; de ha mellette döntöttünk, rendeltetését betöltő edény leszünk, és „kivirul” az életünk.

János 20,30-31

293. dicséret

Szerző: refdunantul  2011.09.20. 04:00 komment

süti beállítások módosítása