Egy német ismerősöm Bajorországban vett családi házat. Az épületeknek is saját történetük van. Ezt a házat a hetvenes években egy boldogságra vágyó pár építette, miután az asszony beleszeretett a nálánál tíz évvel idősebb férfiba, és érte ott hagyta négy gyermekét, miközben már a férfi családja is romokban hevert. Az épület felújítása során a lépcsőházban egy feliratra bukkant az új tulajdonos: „veled itt boldog akarok lenni”. A férfinak egy yachtja is volt az Adrián. Éltek húsz évet „boldogan”, jó időben gyakran a tengernél élvezték az életet. Aztán a férfi beteg lett, a yachtot eladta, egy medencét épített belőle a ház háta mögé a feleségének, mert már nem tudtak a tengerre utazni; nem sokkal ezután meghalt. Az asszony még tíz évig egy nálánál fiatalabb katonatiszt oldalán vigasztalódott, majd ő is meghalt. Maradt utána három feldúlt család. A saját négy gyereke ekkor adta el a házat. Boldogságot akart, annyi mindent elhagyott érte, de vajon megkapta-e? Repedezett falú víztartó (13) minden boldogságra irányuló szándékunk, nincs benne tartás, kifolyik belőle a lényeg, kiszárad! Aki elhagyta a forrást, az sok minden mást is elhagy: vízre vágyik, de végzetesen kiszárad!
János 15,18-27
397. dicséret