Rendkívül fontos egy-egy adott területen a szakértelem, de az Isten óvjon meg bennünket az igazán nagy bajban a szakértőktől. Pedig sajnos többnyire pont ez történik: ilyenkor jön a jogász, a hivatal, az orvos, a lelkész a maga területén megszerzett szakértelmével, miközben nekünk elsősorban emberre, testvérre lenne szükségünk és nem csupán „szakértőre”. A szakértelem fontos, de önmagában zárt, korlátolt, sőt embertelen is lehet. Elifáz ilyen szakértő, egy kiváló teológus, aki lenyűgözően jártas a maga területén, csak éppen kegyetlenül rideg. Elifáz szerint történjék bármi: amit kikutatott, amire jutott, az úgy van, abból nem enged semmit: inkább vesszen az egész világ! Pedig Isten ott van jelen, ahol az Ő „egész-séges” látásmódjának szeretete egy fontos pillanatban lényegtelennek tudja tekinteni a rész szerinti ismeretet.
János 7,25-30
195. dicséret