Mi, Krisztusban hívők, gyakran teszünk bizonyságot Isten szeretetéről. Ez a bizonyságtétel fontos, de igazán akkor lesz hitelessé, ha az élet peremére kerülve is hisszük, hogy az Ő kezében vagyunk. Elifáz ezt kéri számon Jóbon, hogy amíg jól ment sora, másokat intett (3), most pedig, hogy rajta a sor, ez fárasztja; amikor őt éri csapás, akkor megzavarodik (5). Bizony a bajban a hívő ember is megzavarodhat, sőt, az életharcainkat megküzdve sokunkat elérhet az a tünet, hogy kisebb-nagyobb módon  megzavarodunk. Egyet nem tud még Elifáz, és Jób sem, hogy ha meg is zavarodnánk a kínok között, Isten szeretetétől akkor sem szakíthat el minket senki és semmi sem (Róma 8,38-39).
János 7,14-24
204. dicséret