Néha megdöbbentő, hogy milyen érzéketlenek tudunk lenni, miközben egyfolytában beszélünk, és mindent megmagyarázunk. Hallgatni, csendben és őszintén odaállni valaki mellé alig tudunk. Jób barátai hét nap és hét éjjel nem jutnak szóhoz, csak hangosan zokognak, és megszaggatva ruhájukat összetörnek barátjuk mellett. Ez valóban részvét. Nem olcsó, üres szavak suhogtatása, hanem valóságos osztozás a  másik fájdalmában, ami itt történik. Felismerték a baj nagyságát, és nem fecsegtek bele. Ez a csendes, őszinte részvét a legtöbb, amit igazán súlyos helyzetekben ember adhat az embernek. Ha igazán nagy baj van, nem is vagyunk többre képesek. Egy valaki képes ennél többre: aki el is tudja venni kínjainkat, el is tudja hordozni helyettünk azt. Ez többnyire nem azt jelenti, hogy szűnik a kín (persze ez a csoda is adathat!), hanem hogy az Ő erejével, alázattal elhordozható lesz az.
János 6,60-71
416. dicséret