Jób ott térdelt rendszeresen az Isten előtt: nemcsak saját elkövetett vétkeiért, hanem gyermekinek vétkeiért is áldozatot mutatott be. Ezért volt feddhetetlen, mert életének ennyire komoly ügye volt az Isten tisztelete, valamint a saját és övéi gyarlóságának tudata. Jób nem úgy kerülte a rosszat, hogy nem nyúlt koromhoz, nehogy fekete legyen. Így ugyanis a legkönnyebb gyűlölni a bűnt. Egy átlagosan kegyes ember tilalmakkal és törvényekkel szállt volna szembe a bűn ellen. Jób azonban nem tiltja el fiait a vidám ünnepektől (4), nem inti őket állandóan: de folyamatosan az Isten elé viszi fiait, hogy eltévelyedéseiket az Isten jósága kioltsa (5). Ismerünk Valakit, aki ugyanezt megtette, a világ minden gyermekéért. Bizony Jób átélte és megélte az evangéliumot, mérhetetlen idővel az örömhír megérkezése előtt. Mi átéljük és megéljük így az örömhírt kétezer évvel a beteljesedés után?
János 6,52-59
439. dicséret