Az „istenfelejtés” azért rettenetes, mert attól kezdve az ember csak a rosszat teszi (7). Aki nem az egyetlen, élő Istent tiszteli, hanem valaki, vagy valami mást, az embertelenné lesz. Istenről elfeledkezni azt jelenti, hogy a mellettem élő, és rám bízott embertársamról feledkezem el. Ebben a folyamatban pedig elfelejtek minden valós értéket, a rám bízott kincseket, miközben minden egyforma lesz. A vidék elfelejtése, és ezzel számos pótolhatatlan érték elfelejtése az élő Isten elfelejtésének közvetlen következménye. Baalok és Asérák számos formáját imádjuk manapság is az élő Isten helyett, ezért a fogyasztói társadalom őrületében beáldozunk minden igazán fontosat „talmi” dolgokért! El ne feledkezz az Úrról, aki annyi jót tett veled (Zsoltárok 103,2), és aki Krisztusban döntő módon elküldte számunkra a Szabadítót.
János 1,14-18
286. dicséret