Meghívást kaptam egy dél-amerikai világsztár budapesti koncertjére. A körülmények zavartak: fáradt voltam, amit csak tetézett a másfél órás csúszás, a rengeteg ember…Ami pedig a koncerten történt, az minden túlzás nélkül valami olyan „több”, amit alig lehet szavakkal megfogalmazni. Egy teljesen egyedi hangú, minden porcikájában lüktető énekesnő tökéletes produkciójában lehetett részünk, annak ellenére, hogy szerintem ő is fáradt volt, egy világturné kellős közepén, miközben „úgy” odadobott nekünk is némi morzsákat magából. Erőlködés nélküli tökéletesség áradt az előadásból, minden mesterkéltség nélküli életöröm, mialatt a hallgató úgy belefeledkezik a „jelenbe”, amit éppen lát és hall, hogy eközben nincs hátsó gondolata; nem terheli a múlt, nem aggasztja a jövő, hanem az Isten által készített jövő megjelenik a jelenében. Ez egészen egyedi élmény. Pannenberg szerint ez az üdvösség: Isten tökéletes jelene. Igénk segít megmagyarázni mindezt: Isten az élet, az életöröm Istene. Ez az öröm mindig a Vele való találkozásból fakad, de nem mindig „csak” úgy, ahogy mi azt az egyházias kereteken belül szeretnénk „receptre” felírni. „Ti tehát nagyon tévedtek” (27) - mondja Jézus, ha nem veszitek észre az Isten magáról adott életjeleit, és „halott” keretekbe merevedtek, élet és öröm nélkül…
Zsoltárok 63
63. zsoltár