Akkor lesz számomra a Biblia Isten Igéjévé, ha a Szentlélek által a holt betű megelevenedik, és Isten Igéje szíven csap (Cselekedetek 2,37), nekem jön, megszólít, és ráébredek, hogy itt az én ügyemről, a mi ügyünkről van szó. Szomorú, hogy a példázat hallgatói ugyan rádöbbentek, hogy Jézus róluk beszél, amikor a példázatbeli munkások gyilkosan elutasító magatartásáról szól, de ezt hallva nem megtértek, hanem „otthagyták” Jézust. Nem mertek „nemet” mondani, mert féltek, de otthagyták az Istent, azt az Istent, aki végül is nem az engedetlen munkásokat pusztította el, hanem Egyszülött Fiát adta oda az engedetlen munkások helyett, hogy mégis, nekik (is) adhassa a szőlőt (9). Boldog az olyan ember, aki nemcsak meghallja az Isten szavát, hanem kitárja szívét, és engedelmesen Isten akaratához igazítja életét.
Zsoltárok 61
61. zsoltár