Ha gyengül a hitünk, bizalmatlanok leszünk. Ennek a bizalmatlanságnak hétköznapi formája, hogy eleve gyanakszunk, ha a másik „közeledik” felénk: vajon miért, milyen szándékkal „jön” hozzánk; mit akar, ha telefonál; mit sejtet egy-egy burkolt megjegyzése. Ezek a „hátsó gondolatok” lehetnek alaptalanok, de megalapozottak is, a túlzott bizalmatlanság azonban már nemcsak hitetlen, hanem beteges jellemvonás. Az élő hitű ember bizalma Jézus Krisztus soha el nem múló szeretetéből táplálkozik, és nem a másik emberről szerezett jó, vagy rossz tapasztalatokból. Ezért az újjászületett ember mindig bizalommal közeledik a másikhoz, és a másik ember hozzá való közeledésében is szeretetet lát. Áldott az olyan ember, aki az Urat képviseli, bárhol, bármit tesz is, és másokat is ehhez akar segíteni, éppen azáltal az újra és újra megelőlegezett bizalom által, amelyből napról napra ő is él.
Zsoltárok 59
358. dicséret