Pál a prófétálás fontosságát emeli ki, a nyelveken szólás ellenében. Ha az apostol nyelveken szólva érkezett volna meg Korinthusba, ki ismerte volna meg Krisztust (6). Ha egy idegen érkezik a gyülekezetbe, hogyan ismeri meg a Krisztust, ha csal nyelveken szólást tapasztal, amely számára egyenlőre nem több őrjöngésnél, a gyülekezet pedig idegbeteg emberek együttesénél. Az ilyen ember joggal rémül meg, és menekül el a gyülekezetből (23). Fő elv: a gyülekezet építése, bátorítása, és vigasztalása; valamint az, hogy ne maradjak idegen a másik számára (11): ezért a prófétálás közösségi, a nyelveken szólás inkább egyéni „műfaj” a kegyelmi ajándékok sorában. Nagyot hibázunk, ha – mint Korinthusban – a nyelveken szólást közösségivé tesszük, vagy az élő hit kizárólagos jeleként tartjuk számon.
Zsoltárok 23
437. dicséret