A kísértés inger-dús világunkban kikerülhetetlen, de azt csírájában, a kívánságnál kell elfojtani, később már az ember fék nélkül gurul lefelé a lejtőn. Négy veszélyes területet, „gonosz dolgot” említ igeszakaszunk, amelyekben ma is folyamatosan megkísértetünk. Az egyik a bálványimádás (7), amikor Isten helyett valami, vagy valaki más kerül életpiramisunk csúcsára, és az élő Isten helyett az diktál. A második félelmetes terület a paráznaság (8); tele van vele a világ ma is, számos módon. A harmadik veszélyzóna, amikor az ember Istent kísérti (9), táncol a korlát szélén, mert egyszer már megúszta; egy hegymászónak már lefagyott a lába, de újra nekiindult a csúcsnak. A negyedik fajta megkísértetés (10), amikor az ember látványosan az Ura ellen fordul, zúgolódik, káromolja az Istent. Egyikünk sem lehet elbizakodott, bármikor eleshetünk (12), ahogy ez már „szuperhívőkkel” is előfordult. A „megállás” kegyelmi állapot. Áldott az Isten, hogy nem hagy bennünket erőnk felett kísérteni, és a kísértéssel együtt megadja a szabadítás útját is (13)! A mai igeszakasz figyelmeztetés (11), hogy ne szűnjünk meg ezért könyörögni.
Zsoltárok 17
17. zsoltár