De nagy öröm, amikor egy bonyolult, sokrétű ügyet sikerül megoldani. Ehelyett többnyire megbukunk a „vizsgán”, mert az érdekeink, sérelmeink, indulataink bedarálnak bennünket, és az ügy elmérgesedik, egyetértés helyett szakadás, gyógyulás helyett gennyesedő sebek, öröm és bátorítás helyett még a legjobb esetben is a néma eltávolodás dermesztő csendje üli meg az adott ügy részeseit. Isten Igéje elénk állítja az utat: egyetértésre kell jutni a Szentlélekkel, azaz meghallani Isten akaratát az adott ügyben, és azt jónak látni (28); hogy aztán egyetértésre jussunk egymással is (25), ami értelmes kompromisszumok és szent nagyvonalúság nélkül lehetetlen; végezetül mindezt tudjuk úgy hírül is adni, hogy annak nyomán minden érintett megbátorodjon. A Krisztus-hit kibogozza a „gubancot”, és minden „elvtelen engedés” helyett, hitvallásos szeretetet, megértést, bíztatást ajándékoz (31). Jaj, de nem megy ez nekünk, még a testvérek közösségében sem!
4Mózes 4,17-49
25. zsoltár