Mi az öröm? Rossz a kérdés, mert eleve nem tapasztalhatja meg az örömöt az ember, ha ez a központi kérdése. Csak az éli át a valódi örömöt, aki erre soha nem törekszik. Nyomorúságunk az „örömelv”, még a keresztyéneknél is. Ezernyi technikával próbáljuk „kitermelni” ezt az érzést, akár rajongással, akár az örömről való tudatos lemondással. Az eredmény minden esetben az, amit élete összefoglalásaként Jórám királyról jegyez fel az Ige: „elment örömtelenül”. József Attila is vall erről: „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél…” Aki azonban tudja, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, az örömtelenül is tud örülni, mert az Úrban van (Filippi 4,4), ezért öröme független a külső körülményeitől, sőt számára nem az öröm a fő kérdés, noha sokkal több örömöt tapasztal, mint bárki más…
Zsidókhoz írt levél 1,1-4
286. dicséret