Egy megjegyzés valakitől, és azonnal robbanunk. Pedig még a rosszindulatú megjegyzést is eszközként használhatja az Úr arra, hogy figyelmeztessen bennünket. Hitünk próbája az, hogy hogyan bírjuk, és miként reagáljuk le a kritikát. Többnyire elbukunk itt! Pedig nem árt az azonnali indulat, védekezés, és hárítás előtt megállni, imádságosan elcsendesedni, és forgatni a szívünkben az elhangzottakat. Ászá király is elmulasztotta ezt, pedig féltő szeretettel küldött az Úr üzenetet számára, hogy tévedett, amikor Arám királyához fordult segítségért. A király azonban megharagudott a prófétára, dühös lett rá, kalodába záratta, és ettől kezdve az indulatai és hiúsága irányították, aminek következményeként hibát hibára halmozott, egészen a tettlegességig, „még a nép közül is bántalmazott egyeseket” (10). Az Úr végül elvetette őt! Pedig egy „kritikai megjegyzéssel” kezdődött az egész, amely valójában az Úr szava volt, és amit nem hallott meg.
Róma 13,1-7
276. dicséret