A Dávidra zúdított Isten – ítélet kapcsán beszéljünk az ítéletről. Igénk szerint Isten nem leli kedvét az ítéletben! Isten azt akarja, hogy az ember megtérjen, és éljen. Világosan fogalmaz az evangélium: „Az pedig az ítélet, hogy a  világosság (Krisztus) a világra jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, hogy le ne lepleződjenek cselekedetükben” (János 3,19). Ebben a világosságban feltárul mindenki előtt saját élete, az Isten egyedül valóságos látásmódja szerint, miközben az ember rádöbbenhet arra, hogy elszakadt az Istentől, és nem él közösségben Ővele. Ha az ember sötétségben marad, ezzel a világosság ellenében döntött (arról most nem tudunk beszélni, hogy ez a döntés mennyiben a miénk). Ez az állapot már az ítélet állapota. Jézus Krisztus eljövetelével nyilvánvalóvá lesz az, hogy az ember milyen állapotban van, és ha ebben az állapotban marad, azaz nem megy az Isten világosságára, akkor csak állandóvá lesz rajta az az állapot, amiben amúgy is élt az Isten nélkül. Ezzel nem az Isten kárhoztatja az embert, hanem az Isten nélküli állapot önmagában „kárhozatos”, és ez csak nyilvánvalóvá lesz, ha az ember életében nem történik meg az újjászületés fordulata. A világosság elleni döntésben beteljesedik rajtunk az ítélet.
Jelenések 18
272. dicséret