Hamvas Béla szerint kiveszett a világból az intimitás. Minden kitárulkozóan nyitottá, és ezáltal lényegtelenné lett. Kell a ház, amely lehatárol a világ teréből egy darabot, és elrejt, véd, körül ölel; ahová vissza lehet vonulni, ahol újból emberré lehetünk. Ebből a nézőpontból szemlélve az Isten háza is az intimitás szentélye, ahol az ember a hatalmas Isten színe előtt úgy lesz emberré, hogy rádöbbenve a maga nyomorúságára, könyörög az Úr kegyelméért: Istenre szorultság, és megváltás együtt. Pont ez a felismerés feszül Igénkben; jelen van itt az egész Szentírás íve, az egész teológia: Dávid házat akar építeni az Úrnak, de az Úr kiigazítja, hogy nem Dávid fog az Úrnak, hanem az Úr fog Dávidnak házat építeni. Nem én teszek az Úrért, hanem az Úr tesz értem, és az csak kegyelmi állapot, hogy én valamit is tehetek az Ő ügyéért. De jó tudni, hogy házunk van a Krisztusban, Egyházunk itt, maradandó városunk ott, és „szent initimitásunk” Őbenne.
Jelenések 13,11-18
258. dicséret