Mi az ujjongás? Ujjongva viszik a szövetség ládáját Jeruzsálembe. Hangos öröménekre zendítenek. Megcsendül a cintányér, peng a lant, harsan a harsona. Dávid táncol a szent láda körül. Nagy baj, hogy ez az őszinte öröm hiányzik az istentiszteletünkből, és keresztyén életünkből. Pedig lenne okunk örvendezni. De még nagyobb baj az, amikor ennek az örömnek a hiányát mesterkélt rajongással pótoljuk. Az igazi ujjongás nem lelkendezés. Ne az ujjongás külső jeleire figyeljünk most, hanem arra, hogy az ujjongás közben itt mindenki a helyén van. A láda mellé rendelt énekesek is pontosan tudják hol, mi a feladatuk. Aki az éneklést irányítja, ért hozzá. Nagy dolog, ha valaki úgy vezető valamely területen, hogy érti a dolgát, abban igyekszik a legjobbnak lenni, és mások is irigység nélkül felismerik ezt, engedve, hogy sokak épülésére most ő álljon az élre. Aki másodrangú beosztásban van (18), az nem leminősítést jelent, hanem csak az illető helyének megjelölését fejezi ki: azt, hogy neki ott kellett a legjobbat nyújtani. A hívő ember ujjongásának megnyilvánulása a kettő együtt: a megváltott ember szentlelkes öröme és „rendes” józansága.
Jelenések 11,15-19
266. dicséret