Mózes is elbukott. „…Még a legkiválóbbak is megbotlanak…” (Ézsaiás 40,30). Elfelejtette, hogy ő csak eszköz, és az Úr az, aki munkálkodik. Övé a dicsőség! Ehelyett magának akarta ezt a dicsőséget. Az Úr bíztatja Mózest és Áront, hogy fakasszanak vizet a sziklából, és enyhítsenek a nép szomjúságán. Mózes azonban egy pillanatra elfeledkezett magáról és így szólt: „Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek” (10). Magának tulajdonította azt, ami az Istené! Ezért nem vezethették be a népet az Ígéret földjére (12). Urunk, tarts meg bennünket az alázatban, amikor jól megy sorunk; és add, hogy munkánkat illessék jó szóval, hogy legyen erőnk a további szolgálathoz, a Te Nevedben.
Titus 3,8-15
204. dicséret