Késő este van. Az egyik televíziós csatornán jósnők fogadják a véget nem érő telefonhívásokat: jövendőmondók és kártyavetők hitetik a jövőtől félő, reménytelenséggel és szorongásaikkal küzdő embereket. Isten Igéje tisztogatja gondolatainkat és hitünket: határozottan arra int az Úr, hogy ne forduljunk jövendőmondóhoz, mert a jövő, és egész életünk egyedül az Isten kezében van, ezért aki Benne bízik, annak nem kell félnie a holnaptól! Ez a tiltás Krisztusról szóló bizonyságtétel, mert azt hirdeti, hogy jön majd Valaki, aki feltámadásával megnyitja a jövőt az örökkévalóság felé. Eszembe jut Oscar Cullmann könyve: „Krisztus és idő” címmel. Az idő középpontja Jézus Krisztus. Cullmann szemléletétől távol áll minden számítgatás, üdvtörténeti menetrend készítése. Abból indul ki, hogy Jézus Krisztus megjelenése hatalmas történelmi fordulópont, azóta is az egyetlen viszonyítási pont. Van jövő! Krisztus a jövő! Kövessük együtt Őt!
2Korinthus 11,16-33
338. dicséret